Árgusz és Axel

A történet rövid de szomorú.

2003 március 28 - án született. A sógorom jóvoltából, aki maga is tenyésztő, úgy gondolta , hogy meglep bennünket egy kiskutyával, de nem a saját tenyészetéből. Sokszor beszélgettünk a kutya fajtákról, a viselkedésükről és nem utolsó sorban a méreteikről. Ez vezette a sógoromat a megfelelő irányba, a faj megválasztásánál. Igaz, hogy a családban már volt egy mopsz, részben ennek a kucinak a tulajdonságai fogtak meg bennünket. Első látásra nem tűnik bájosnak a feje, de azt a szeretetet és ragaszkodást nem észleltük egy kutyánál sem, amit ez tudott sugározni.  Egy szép napon a sógorom telefonál Erdélyből, hogy vett nekünk egy kiskutyát ajándékba és hozzuk el Nagybányáról. El is útaztunk, a kiskutya már várt bennünket. A nagy öröm mellett, egy kis meglepetés is várt, ugyanis, a kiskutya nagyon köhögött, kérdeztük, mi az oka?. Ez után derült ki, hogy  beteg volt és az elmult héten nagyon intenziv kezelést kapott. Lassan kezdett megszünni a köhögése és ugy gondoltuk, hogy el lehet hozni, ha még kezelésre szorul, itt is van lehetőség. Elhoztuk, itt egészségügyi vonatkozásban teljes ellátást kapott (oltások, csip). Az évek alatt egy teljes harmónia alakult ki köztünk és a kiskutya között. Absolut szobatiszta volt, és kimondhatatlanul szófogadó. Ám ahogy teltek az évek azt vettük észre, hogy egyre nehezebbé válik a megeröltetés számára. Azt tudtuk a szakirodalomból, hogy ennek a fajnak nagyon rövidek és szűkek a légzőnyillásai, a rövid kis orra miatt, ezért nem eröltettük soha erőmegfeszítésre mert láttuk, hogy nehezen lélegzik. Az első években nagyon játékos volt, azonban az idő folyamán egyre csendesebbé vált. Észrevettük, hogy az utóbbi idöben az első lábak lábfején le van kopva a szőr és néha véres is volt. Ebből az következett, hogy húzza a lábait. Ez már elég nagy gond volt. A állatorvos azt diagnosztizálta, hogy nem kapnak elég vért a végtagok és ezért áll fenn ez a dolog. A légzése is egyre nehezebb volt. Nem voltun kibékülve a helyzettel, ezért más állatorvost is felkerestünk. Itt is ugyanaz a válasz, nagyjából, de megoldásra vonatkozó lehetőség, semmi. Csináltak röntgen felvételeket is, meghalgatták sztetoszkóppal, azt megjegyezték halkan, hogy van egy kis víz a tüdején. Kapott vizhajtó tablettákat, ezzel inkább rosszabodott az állapota. Ez igy megismédlődött az ötödik vizsgálatig. Ez már Pesten volt a "Kék-Fehér" állatklínikán. Itt egy professzor vizsgálta meg, megröntgenezte és közölte velünk a szomoru hirt, hogy sajnos a kiskutya nagyon beteg a tüdejével. Megmutatta a röntgenfelvételt nekünk is ahol tisztán lehetett látni hogy a kis tüdeje 90% - ban működésképtelen.  Azt mondta a prof., hogy sajnos itt nincs visszaút, ha nem akarjuk látni a kiskutyát hogy szenved, az eutanáziát javasolja. Csak az tudja elképzelni aki szereti az állatokat és ilyen kis ártatlan kutyusoknak a gazdája, hogy mit éreztünk a bejelentés pillanatában. Tehát nem volt megoldás. Nagyon nehezen elhatárotuk hogy szótfogadunk a prof.-nak. Ez meg is történt 2009 szeptember 17 napján. Azóta sem tudjuk elfelejteni, és ezt az ürt nem tudja pótolni semmi.

                                                                   BZ.

Itt kezdődik Axel története.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat